-
22 Jun ' 09:45
2010. 06. 22.
Szomszédúrnak ki lehetne osztani a közlekedési Darwin-díjat, vagy nem tudom, mit, mert nem halt meg, de önsorsrontó az illető. Már eddig is a rendőrség aranyfokozatú támogatója volt gyorshajtásokból kifolyólag, ezért vett egy készüléket, ami sípol, ha sebességmérést érzékel, drága volt, de -kalkulált- már egy megúszott esetnél behozza az árát. Ezek után egy hétvégi nagyon nehezen induló, nagyonnemszeretem anyóslátogatás után, amikor végre elmúlt a szájzára (arra gondolt, hogy az anyós torka van a fogai között) kapott két végzést két gyorshajtásról, ugyanarról a helyszínről és ugyanabban az időpontban. Már fogalmazta a "bebújtok ti is az anyátok szutykos picsájába" levelet, amikor rájött, hogy sajnos mégsem teljesen ugyanaz az időpont, a kettő között van három perc eltérés. Mert amikor épphogy elhagyta a városhatárt (ott mértek sutyiban), anyós utánatelefonált, hogy ottfelejtette a bablevest és ő visszafordult.Azon gondolkoztam, hogy a rajzfilmgyártók gyakran szimplán kiélik magukat a művükben, és van, amikor ez egészen jól sül el. Most a Phineas és Ferb sorozatra gondolok
ha valaki nem kénytelen állandóan diznicsatornát nézni, megpróbálom összefoglalni. Két kiscsávó a címszereplő, akik a nyári szünetben mindenféle gigantikus dolgot építenek a hátsó udvarban (tízemeletes kísértetkastély, komplett tengerpart pálmákkal stb.), a nővérük pedig mindig megpróbálja őket beárulni anyukánál, hogy nézd, mit csináltak ezek, csak sosem sikerül neki. A kiscsávók háziállata, egy kacsacsőrű emlős ugyanis tikosügynök, és minden fejezetben legyőzi Dr. Doofenshmirtzet, a világuralomra törő főgonoszt, akinek a legyőzés következtében megsemmisülő aktuális (és -inátor-ra végződő nevű) készüléke nyom nélkül eltünteti a kicsávók művét
ahol a zeneszerzők brillíroznak. Mindegyik fejezetben van egy kis fél-másfél perces betétdal, amik egyrészt kiváló zenei stílusgyakorlatok, másrészt nagyon jól is vannak előadva. Illetve nekem tulajdonképpen az félelmetes, mennyi ötletet zsúfoltak bele ezekbe a kis betétekbe az eredeti rajzfilmes ötleteken kívül. Például a G-O-N-O-S-Z F-I-Ú-K egy nagyszerű blues, amit a nővér ad elő anyának és arról szól, hogy megőrül attól, hogy a kis geciket nem tudja lebuktatni. Azért ilyen hangja, mert épp allergiás rohama van a virágtól, amit a csávója hozott neki. A másik egyperces szösszenetet a főgonosz lánya énekli arról (kezében egy frissen beszerzett babával), hogy a fater nem is annyira rossz fej, apukának legalábbis.
Remélem, mindenki érti az összefüggést, bár nem biztos, szeretném, ha a gyerek hirtelen építene harminc gyilkos robotot a kertben. Bár én valószínűleg rajtakapnám.
Search the Site
